Az autója biztonsága, az Ön biztonsága.

Az utolsó autó, ami elpusztíthatatlan

Kevés autó kap keményebb kiképzést, mint egy mentő, de a sofőrök szerint egyetlen típus bírta igazán: a Toyota Hiace. Fapadossága ellenére a vállalkozók is esküdtek a japán furgonra, különösen szívódízelként, kevés extrával. Bemutatunk egy első tulajos, főleg rövid távokra (jéghideg motorral) használt példányt, ami kicsattanó egészségben lépked a félmilliomodik kilométer felé, és akár még egyszer ennyit is elélne a technikája.

Ami nincs, az el sem romolhat. Az elképesztően masszív műszaki alapok mellett erre az egyszerű filozófiára építve több millió autót adott el a 90-es években a Toyota. Hatványozottan igaz ez az áruszállítók szubkultúrájára, ahol nem a lóerők vagy a nulla-százas gyorsulási adatok bemondása vív ki tiszteletet, hanem a megtett kilométerek száma, az elszállított áruk súlya és fogyasztási értékek - és mindenekelőtt a szerviztapasztalatok.

Az épített utakon túl, a gazdálkodók, vadászok, földmérők világában a Hilux pickup számít a megbízhatóság szimbólumának, nem véletlen, hogy Afrika-szerte ilyenek platóin utaznak emberek milliói (beleértve sajnos a gépfegyveres terroristákat is). Zárt vagy körablakos kivitelben a Hiace ugyanígy elpusztíthatatlanságáról lett híres, és a tartósságáról sokat elmond, hogy az oly gyakori ridegtartás ellenére máig sok példány rója a magyarországi utakat.

Nem teszi a dizájn csajozógéppé

Nem hallottam még olyan autóipari formatervezőről, aki egy kisteherautó sziluettjével robbant volna be a köztudatba, ennek alighanem nyomós oka van.

A hasáb az hasáb, egy-két kósza vonal pedig kevés mozgástérnek,hogy igazán maradandó kerülhessen a papírra. Egy cégnél az autóvételt egyébként sem a dögös formák iránti rajongás fogja meghatározni, hanem a raktérnégyzetméterek és fenntartási költségek szigorú számai.

A tesztünkben szereplő Hiace-re is ezek alapján esett a választása a tulajdonosnak, aki a magasabb vételárral és szervizköltséggel riogató Transporter, illetve a silányabbnak ható Transit ellenében voksolt a japánra. 99 nyarán hozta el a szalonból Gézát - mert a rendszáma után neve is van az autónak, jelezve, hogy inkább családtag, mint munkaeszköz - , aki egy kisváros és a szomszédos falu közötti pár kilométeres távon bizonyítja nap mint nap,hogy a mentősök nem alaptalanul zengtek ódákat jó értelemben vett igénytelenségéről.

Kék fénnyel az országutakon

Míg a 80-as években a borulékony, lengyel gyártmányú Nysa jelentette a mentőautót, addig a 90-es és 2000-es években is a Toyota Hiace fonódott össze az életmentés mindig rohanó kék fényével. A tömeges beszerzésekkel az Országos Mentőszolgálat bőven kivette a részét a hazai Hiace-állomány növelésében. 1990-ben érkeztek hozzájuk a Nysákat leváltó első Toyoták, de ezek még az elődök voltak, ahol a fülke az első tengely felett helyezkedett el. A legelső példányok 2000-es benzines motorral, de már ötsebességes váltóval álltak szolgálatba.

1994-től jöttek a tesztben is szereplő, nyújtottabb orrú típusok. A legendás megbízhatóságuk híre innentől terjedt csak el igazán hazánkban. A kíméletlen üzemmódban hiba nélkül eltöltött sok százezer kilométer után mentek beteghordónak, aztán mikor átfordult a számláló az egymillión, sokuk a határon túl teljesített újra mentőszolgálatot.

Utódaik Ford Transitok, Mercedes Sprinterek és Volkswagen Crafterek lettek. Bírták volna tovább is a Toyoták, de a mentőknek szigorú EU-s előírásoknak kell megfelelniük, márpedig emisszió és helykínálat terén eljárt felettük az idő. Újabb társaik gyorsabbak és kényelmesebbek is, de messze nem bírják úgy a strapát.

Barkas-felszereltség a fülkében

Áruszállítóban ülünk, úgyhogy továbbra se felejtsük az alapelvet: a praktikum felülír minden esztétikát. Fuvarosnyelvre fordítva az egyszínű, sivár, kemény műszerfal valójában könnyen takaríthatót, átláthatót és strapabírót jelent. Szerencsére a világos felületek sokat segítenek abban, hogy az egyszerűsége ellenére ne legyen lehangoló a volánja mögött töltött idő.

Sosem volt könnyebb dolgom, ha egyetlen mondatban szeretném felsorolni a fülke extráit: szervós a kormány, és az oszlopa magasságában állítható. Viccesen hangzik, de tényleg zseniális szintre emelte a faékegyszerűséget a Hiace - és ebben a tulaj keze is benne van, aki a kevés rendelhető extrát is mind kihagyta.

Elolvasom az origo teljes cikkét>>>

Forrás:origo.hu